ELS� �NEK.

Ilosvai.

1.

�g a napmelegt�l a kop�r sz�k sarja,
Tikkadt sz�cskeny�jak legel�sznek rajta;
Nincs egy �rva f�sz�l a tors k�zt kel�ben,
Nincs teny�rnyi z�ld hely nagy hat�r mez�ben.
Bogly�k h�v�s�ben t�z-tizenk�t szolga
Hortyog, mintha legjobb rendin menne dolga;
Hej, pedig �resen, vagy f�lig rakottan,
Nagy sz�n�s szekerek �lldog�lnak ottan.

2.

�szt�v�r kut�gas, h�rihorgas g�mmel
M�lyen n�z a k�tba s benne vizet k�mel:
�ri�s szunyognak k�pzeln� valaki,
Mely az �reg f�ldnek v�rit most sz�ja ki.
V�lun�l az �kr�k szomjasan delelnek,
B�g�ly�k had�val h�bor�ra kelnek:
De fel�lt Lack� a b�resek nyak�ra,
Nincs, ki vizet merjen hosszu csatorn�ra.

3.

Egy, csak egy leg�ny van talpon a vid�ken,
Meddig a szem ell�t puszta f�ld�n, �gen;
Sz�rny� vend�goldal reng araszos v�ll�n,
Pedig m�g leg�nytoll sem pehelyzik �ll�n.
Sz�les orsz�g�tra messze, messze b�mul,
Mintha m�s mez�kre v�gyna e hat�rrul;
Azt hinn� az ember: �l� tilalomfa,
�tve ,�ltal�tn�l’ egy csek�ly halomba.

4.

Sz�p �cs�m, mi�rt �llsz ott a nap t�z�ben?
L�dd, a t�bbi horkol boglya h�v�s�ben;
Nyelvel a kuvasz is f�ldre hengeredve,
A vil�g�rt sincs most eger�szni kedve:
Vagy sohasem l�tt�l olyan forg� szelet,
Mint az, aki mindj�rt megbirk�zik veled,
�s az �tat nyalja sebesen haladva,
Mintha f�stok�d� nagy k�m�ny szaladna?

5.

Nem is, nem is azt a forg�szelet n�zi,
Mely a hamvas �tat v�ges-v�gig m�ri:
T�l a tornyon, melyet porbul rakott a sz�l,
B�szke fegyver csillog, b�szke hadsereg k�l.
�s amint sereg k�l sz�rke por k�d�b�l,
�gy kel a sohajt�s a fi� sziv�b�l;
Azt�n csak n�z, csak n�z el�re hajolva,
Mintha szive-lelke a szem�ben volna.

6.

„Sz�p magyar levent�k, aranyos vit�zek!
Jaj be keservesen, jaj be b�san n�zlek.
Merre, meddig mentek? Harcra? H�bor�ba?
H�rvir�got szedni gy�ngy�s koszor�ba?
Mentek-� tat�rra? mentek-� t�r�kre,
Nekik j��jtszak�t mondani �r�kre?
Hej! ha �n is, �n is k�ztetek mehetn�k,
Sz�p magyar vit�zek, aranyos levent�k!”

7.

Ilyenforma Toldi Mikl�s gondolatja,
Mely sov�rg� lelk�t m�lyen sz�ntogatja;
S amint f� mag�ban, amint gondolkodik,
Sz�ve b�b�natban �sszefacsarodik.
Mert vit�z volt apja; Gy�rgy is, �lnok b�tyja,
A kir�lyfi mellett n�tt fel, mint bar�tja;
S m�g � b�resekkel gy�jt, kasz�l egy sorban,
G�g�sen heny�l az a kir�lyudvarban.

8.

Itt van imm�r a had, Laczfi n�dor hada,
Itt kev�ly had�val Laczfi Endre maga;
D�lcegen meg�li s�rga parip�j�t,
Sok neh�z aranyh�m terheli ruh�j�t;
�s ut�na nyalka, kolcsagos leg�nyek,
Tombolv�n alattok cifra nyerg� m�nek:
N�zi Mikl�s, n�zi, s dehogy veszi �szbe,
Hogy a szeme is f�j az er�s n�z�sbe.

9.

„H�, paraszt! melyik �t megyen itt Bud�ra?”
K�rdi Laczfi hetyk�n, csak am�gy f�lv�llra;
De Toldinak a sz� sziv�be nyilallik,
�s olyat d�bben r�, hogy kiv�l is hallik.
„Hm, paraszt �n!” em�gy f�st�l�g mag�ban,
„H�t ki volna �r m�s sz�les e hat�rban?
Toldi Gy�rgy tal�n, a r�kalelk� b�tya,
Ki Lajos kir�lyn�l fenn a t�ny�rt v�ltja?

10.

�n paraszt? �n?” - Amit m�g e sz�hoz gondolt,
Toldi Gy�rgyre sz�rny� nagy k�romkod�s volt.
Azzal a neh�z f�t k�nnyeden forgatja,
Mint csek�ly botocsk�t, v�gin�l ragadja;
Hosszan, egyenesen tartja f�lkez�vel,
Mutatv�n az utat, hol Bud�ra t�r el,
S mintha vass� volna karja, maga v�lva,
M�g csak meg se rezzen a kinyujtott sz�lfa.

11.

N�dorisp�n l�tja Toldit a nagy f�val,
�s el�mul rajta mind eg�sz had�val.
„Ember ez mag��rt” Laczfi mond „ak�rki;
Nos fi�k, birokra, hadd l�ssuk, ki �ll ki?
Vagy ki tartja �gy fel azt a hitv�ny r�dat,
Amellyel mutatja e suhanc az �tat?”
Sz�gyen �s gyal�zat: z�g, morog mindenki,
Egy paraszt fi�val m�g sem �ll ki senki!

12.

De ki v�na bajt az �gih�bor�val,
Sz�lveszes, zimank�s, viharos bor�val?
�s ki v�na Isten t�zes haragj�val,
Hosszu, kacskaring�s, sisterg� nyil�val?
Mert csak az k�ss�n ki Toldival, ha dr�ga
S nem megunt el�tte Isten sz�p vil�ga;
Jaj-keserves annak, aki jut kez�be,
Meghalt anyj�nak is visszar� �l�be.

13.

Elvonul a hadn�p hosszu t�m�tt sorban,
Toldir�l besz�lnek az eg�sz t�borban;
Mindenik mond n�ki ny�jasat vagy sz�pet,
Mindenik der�t r� egy mosolyg� k�pet;
Egyik �gy sz�l: „Bajt�rs! m�rt nem j�sz csat�ra?
Ily leg�nynek, mint te, ott van �m nagy �ra.”
M�sik sz�nva mondja: „Sz�p �cs�m, be nagy k�r,
Hogy ap�d paraszt volt s te is az maradt�l.”

14.

Elvon�l a t�bor, csillapul morajja:
Ezt a sz�l elhordta, azt a por takarja;
Toldi meg nagyb�san hazafel� ballag,
Vaskos l�bnyom�t�l messze reng a parlag;
Mint komor bik��, olyan a j�r�sa,
Mint a barna �jf�l, szeme pillant�sa,
Mint a s�rtett vadkan, f� veszett d�h�ben,
Csaknem �sszeroppan a r�d vas kez�ben.

M�SODIK �NEK.

,... hogy Bud�b�l Tholdi Gy�rgy megj� vala,
�cscs�t.......... gyakran feddi vala.‘

Ilosvai.

1.

�gy vesz�d�k Mikl�s, nyers, haragos b�ban,
De van dr�ga dolog otthon Nagyfaluban:
T�n kigy�lt a h�z is, �gy f�st�l a k�m�ny,
Nagy kolonc k�sz�nget a k�t m�la g�m�n.
A malac-n�p s�-r�; borju, b�r�ny b�get;
Apr�marha-ny�j k�zt van sz�rny� it�let;
A feh�rcsel�d k�zt a beteg se lomha:
Holmi kis v�s�rn�l n�pesebb a konyha.

2.

Egy csel�d vizet tesz f�lak�s b�gr�ben,
Mely ha forr a t�z�n s nem f�r a b�r�ben,
Akkor a baromfit gyorsan belem�rtja,
Tollait let�rli, bocskor�t ler�ntja.
Van, ki a kis b�r�nyt f�lti izzad�stul;
S bund�j�t ler�ntja, m�g pedig irh�stul;
M�s a v�konyp�nz� ny�lat szalonn�zza,
Hogy cs�p�gj�n zs�rt�l �szt�v�r csontv�za.

3.

M�sik a malacot l�ng felett hint�lja,
Sz�rit k�s fok�val b�rig borotv�lja;
Bort ez csoboly�ban, az kecsket�ml�ben,
Kenyeret hoz amaz b�kkfa teken�ben...

4.

- Mit jelent e h�-h� gy�szos �zvegy-h�zban,
Hol a dinom-d�nom r�gen volt szok�sban?
Toldi L�rincn�nek most van-� a torja?
Vagy menyegz�j�nek hozta �gy a sorja?
T�n megunta gy�szos �zvegys�ge �gy�t,
S m�snak adta �lte fonnyad� vir�g�t?

5.

Nincs halotti tora Toldi L�rincn�nek,
Napja sem der�lt fel �j menyegz�j�nek;
M�s�rt s�tnek-f�znek, m�s�rt lakom�znak:
Gy�rgy van itthon, els� sz�l�tte a h�znak.

6.

Toldi Gy�rgy nagy �r volt. Sok becses marh�ja,
Kincse volt tem�rdek, s arra b�szke m�ja,
Sok nemes vit�ze, fegyveres szolg�ja,
Sok nyer�t� m�ne, nagy sereg kuty�ja.
L�togatni j�tt most negyvened mag�val,
Renyhe s�ska n�pnek pusztit� faj�val,
�s a k�sz haszonnak egy fel�t f�lenni,
M�s fel�t mag�nak tarsoly�ba tenni.

7.

Gy�rgy az �desanyj�t hidegen k�sz�nt�,
B�r ez a lelk�t is majd el�be �nt�!
„H�t a m�sik hol van?” fanyalogva k�rdi.
Senki sem hinn�, hogy kedves �ccs�t �rti.
„Sz�n�t hord szeg�nyke k�nn a b�resekkel,
H�vatom -” de Gy�rgy �r ezt rikoltja: „Nem kell!”
Nem kell! �s e k�t sz� �gy esik anyj�nak,
Mintha a sziv�be nagy k�st m�rtan�nak.

8.

Nem kell? - �m azonban kelletlen, hivatlan
A fi� betoppan; szive �g� katlan,
Belsej�t m�g most is f�rja �s faragja
Sz�gyen�t� b�ja, b�sit� haragja.
M�gis, mindamellett - mily Isten csod�ja! -
Egy zoksz�t sem ejt ki Toldi Gy�rgyre sz�ja:
Lelke gy�l�ls�g�n er�t vesz valami,
Valami - nem tudom �n azt kimondani.

9.

Amint l�tja Gy�rgy�t hirtelen, v�ratlan,
Karja �lel�sre ny�lik akaratlan;
De az eltasz�tja testv�r�t mag�t�l,
G�g�sen fordul el j� atyjafi�t�l.
A szeg�ny any�nak k�nny tolul szem�be,
K�sziv� fi�nak s�rva l�p el�be,
Reszket� ajakkal, keze fej�t gy�rv�n,
Ott rem�nykedik, de Gy�rgy korholja durv�n:

10.

„�gy any�m! kecsegtesd �lbeli ebedet,
�jad f�v� sz�lt�l dr�ga gyermekedet;
M�rtsad tejbe-vajba, mit se k�m�lj t�le,
Majd der�k fajank� v�lik �gy bel�le.
Most van a dand�rja r�ten a munk�nak,
De foga nem f�lik ahhoz e gazd�nak;
Mint kop�, meg�rzi a zs�ros eb�det,
S t�vel-heggyel �ssze hagyja a csel�det.

11.

„�gy sirattad mindig, �n ha mondtam n�ha:
Nem v�lik bel�le semmi, csak nagy l�ha,
Hogy parasztnak is rossz, lebzsel k�szakarva,
Noha birna dolgot, mert er�s, mint marha.
Most tehetd ablakba: h�sa �s k�v�re
Sz�pen n� naponkint anyja �r�m�re...”
Sz�la Gy�rgy s kitold� a sz�t egy kacajjal,
Melyre Mikl�s felb�g tompa, hosszu jajjal:

12.

„�tok �s hazuds�g minden ige sz�dban!
Egy bet� val� sincs, Toldi Gy�rgy, a v�dban.
J�l tudom, mi lappang bokrodnak megette,
�gy szeressen Isten, ahogy engemet te!
Rossz vagyok parasztnak, rossz vagyok vit�znek,
B�resek k�z�tt is t�l cudar csih�snek:
Forr ep�d, hogy m�s is m�rt veled egy t�lba,
Veszten�l, ha tudn�l, egy vizes kan�lba.

13.

„Az�rt, hogy senkinek l�b alatt ne legyek,
Nem b�nom �n, igen, ak�r ma elmegyek;
Sz�z m�rf�ld a vil�g, erre is, arra is:
Nem b�nom �n, igen, elmegyek �n ma is.
De ami az eny�m, azt elviszem innet:
Add ki, b�tya, t�st�nt, ami engem illet;
Add ki a jussomat: p�nzt, parip�t, fegyvert:
Azont�l - az Isten �ldjon minden embert.”

14.

„Itt a juss, k�l�k; ne mondd, hogy ki nem adtam!”
Gy�rgy ki�lt �s arcul csapja, szint�gy csattan.
Toldi Mikl�snak sincs �m galambep�je,
Bosszu�ll�s lelke k�lt�zik bel�je;
Szeme, mint az ac�l, a szikr�t �gy h�nyja,
�tni k�sz�l �kle csontos buzog�nya;
Gy�rgy ijedve h�tr�l, odavan eg�szen:
E csap�s utols� sz�l�t�se l�szen;

15.

S Gy�rgy�t e csap�ssal h�s verembe tenn�k,
Isten kenyer�b�l hol t�bb� nem enn�k,
Hol, mint egy repedt csont deszka k�z� k�tve,
�t�letnapig sem forradozna �ssze:
De mid�n az �ccse �pen megrohanja,
Elsikoltja mag�t s k�z�j�k fut anyja,
Test�vel takarja Gy�rgy�t �s �gy v�di,
Pedig nem is Gy�rgy�t, hanem Mikl�st f�lti.

16.

Most a sz�rny� gyermek karj�t elereszt�,
Fej�t �s szemeit b�san lef�ggeszt�,
S mintha most ocs�dn�k forr�-hideg l�zb�l,
T�ntorogva ment ki az apai h�zb�l.
M�ne elbusulva, n�m�n haragj�ban,
�s le�lt az udvar t�volabb zug�ban,
Ott fej�t a t�rd�n tenyer�be hajt�,
S zokogott mag�ban, de senki sem hall�.

HARMADIK �NEK.

,�ccs�re Mikl�sra nagy haragja vala,
Szeret� szolg�j�t mert meg�lte vala.‘

Ilosvai.

1.

Bezzeg nem busultak �m az �si h�zban,
Szint�n elt�r�dtek az ev�s-iv�sban.
F�lkelv�n pedig j� Toldi Gy�rgy asztala:
,Vit�z � szolg�i rudat h�nynak vala.’
Ifju v�r, �reg bor fick�ndott er�kben,
A fa d�rda v�gan perd�lt jobb kez�kben;
Mindenik k�t�d�tt, hangosan nevetve,
S mint szilaj csik��, magas volt a kedve.

2.

Toldi Gy�rgy meg, amint torkig itta-ette,
Egy �reg karsz�kbe �r-mag�t vetette,
�s az eresz al�l gy�ny�rk�dve n�zi,
Hogyan j�tszadoznak csintalan vit�zi;
Majd, mid�n megl�tta a telek l�bj�ban
�lni �ccs�t Mikl�st nagy-busan mag�ban,
Felt�mad lelk�nek szennyes indulatja,
S nagyfej� leg�nyit ily sz�kkal biztatja:

3.

„H� fi�k! amott �l egy t�zok mag�ban,
Orr�t sz�rnya al� dugta nagy buv�ban;
Gunnyaszt, vagy d�g is m�r? l�ssuk, f�lrep�l-e?
Meg kell a pal�nkot d�ngetni k�r�le!”

4.

Mint kuty�k k�z� ha nyulfiat l�k�nek,
Kaptak a besz�den a szilaj leg�nyek,
D�ng a deszkab�stya Mikl�snak megette,
Mikl�s a kudarcon ,b�skodik’ felette.
Mert f�l�rni k�nny�, k�nny� nemcsak �sszel,
Hanem �k�llel is, �s megfogni k�zzel,
Hogy csak �t bosszantja mind e vastag tr�fa,
Mely ugyan fej�t�l sem j�rt messze n�ha.

5.

Toldi t�r azonban, b�rha nem b�k�vel;
Birkozik nagy lelke fell�zadt d�h�vel;
Majd meggy�zi mag�t s megvet�ssel t�ri,
Szolgan�p bel�le a cs�fot hogy �zi.
Mert e n�p eperszem volna haragj�nak,
Bosszul� karj�t�l �gy elhullan�nak,
Mint a S�mson�t�l, kir�l �rva vagyon,
Hogy ezer pog�nyt vert egy �llcsonttal agyon.

6.

T�rte Mikl�s, t�rte, ameddig t�rhette,
Azzal �lla bossz�t, hogy csak fel sem vette;
�gy mutatta, mintha nem is venn� �szre,
F�l�t sem mozd�t� a nagy d�nget�sre.
De, mid�n egy d�rda v�lla csontj�t �rte,
Iszonyatosk�pen megharagutt �rte,
S melyen �lt, a malomk�-darabot fogta,
Toldi Gy�rgy bosszant� n�pe k�z� dobta.

7.

Rep�l a neh�z k�: ki tudja, hol �ll meg?
Ki tudja, hol �ll meg s kit hogyan tal�l meg?
Fuss, ha futhatsz, Mikl�s! pallos alatt fejed!
V�z se mossa r�lad le a gyilkos nevet!
Elvadulsz, elz�ll�l az apai h�zt�l,
Mint amely kivert kan elz�llik a ny�jt�l:
Ki egyet agyarral hal�losan s�rte,
�gy azt�n kimarta �t a t�bbi �rte.

8.

Elrep�lt a nagy k�, �s ahol lesz�lla,
Egy nemes vit�znek l�n sz�rny� hal�la:
Mint olaj�t�ben sz�tm�llott a teste,
�s az �sszet�rt h�s v�rolajt ereszte.
V�rit a poros f�ld nagy-moh�n felnyalta,
K�t szem�t hal�los h�lyog eltakarta,
S aki �t elolt�, az a veszedelem
Mindenik bajt�rsnak f�jt, csak � neki nem.

9.

Gy�rgy haragja pedig l�szen rendkiv�li,
Mert vit�z szolg�j�t igen keser�li.
M�sfel�l �r�l, hogy gyilkos a testv�re,
Kit hogy elveszessen, most esik kez�re.
Most ravasz sz�nd�k�t, melynek �ta g�rbe,
Eltakarja t�rv�ny �s igazs�g �rve,
�s, hogy �ccs�t b�r� h�rivel megrontsa,
El kell fogni nyomban, az kem�ny parancsa.

NEGYEDIK �NEK.

,Igen keser�li Mikl�st az � anyja:
Titkon az�rt �tet �l�ssel t�pl�lja.‘

Ilosvai.

1.

Mint a h�mszarvas, kit vad�sz s�rte nyillal,
Fut s�t�t erd�be sajg� f�jdalmival,
Fut hideg forr�snak enyhit� viz�re,
�s ezerj�f�vet t�pni a seb�re;
Jaj! de a forr�snak kisz�radt az �gya,
Az ezerj�f�vet �rul sem tal�lja,
Minden �g megt�pte, t�ske megszaggatta,
�gyhogy m�g al�ltabb most az isten-adta:

2.

�gy bolyonga Mikl�s. Nyak�n �lt a b�ja,
Oldal�t kikezdte annak sarkanty�ja,
S mint bez�rt paripa, mely f�l�tt az �l �g,
Sz�ve a mell�ben akk�p h�nykol�d�k.
Bujdosik az ,�ren’, bujdosik a ,n�don’,
Nincs, hov� lehajtsa fej�t a vil�gon.
Hasztalan kereste a mag�noss�got,
Mert beteg lelk�nek nem lelt orvoss�got.

3.

�s mint a toporty�n, ha juh�sz kergette,
Mag�t egy kisz�radt nagy n�dasba vette:
Ott is azt susogta a n�d minden sz�la:
Sz�les e vil�gon nincsen �rv�bb n�la.
N�dtors l�n az �gya, zsombok a p�rn�ja,
Isten k�k eg�vel f�dve a tany�ja,
M�gnem a s�t�t �j sz�rnya al� vette
S fekete ponyv�b�l s�tort vont felette.

4.

Majd az �des �lom pillang� k�p�ben
Elvet�d�tt arra tarka k�nt�s�ben,
De nem mert szem�re sz�llni m�g sok�ig,
Szinte a pirosl� hajnal hasadt�ig.
Mert f�lt a szunyogt�l, f�lt a sz�r�s n�dt�l,
Jobban a n�dasnak cs�rtet� vad�t�l,
F�lt az �ld�z�knek t�voli zaj�t�l,
De legis-legjobban Toldi nagy baj�t�l.

5.

Hanem amid�n m�r sz�pen megpitymallott,
�s el�lt a sz�nyog, �s a zaj sem hallott,
Akkor lelop�dzott a fi� fej�re,
K�t sz�rny�t ter�t� annak k�t szem�re;
Azt�n �lomm�zet cs�kolt ajak�ra,
Akit m�kvir�gb�l gy�jte �jtszak�ra;
B�v�s-b�jos m�zet, �gy hogy �dess�g�n
Tiszta ny�l csordult ki Toldi sz�ja v�g�n.

6.

De a k�nos �hs�g azt is irigyelte,
Hajnali �lm�b�l csakhamar f�lverte,
S addig �szt�k�lte, addig korb�csolta,
M�g a r�tet �sszevissza barangolta;
F�lkereste f�szkit a r�ti mad�rnak,
Sz�rcsa-, vadruc�nak, bibicnek, sir�lynak,
H�zukat felt�rte �s kifosztogatta,
Tarka toj�sikkal �h�t elaltatta.

7.

Vadmad�r-toj�ssal �h-szomj�t elverv�n,
Sz�rnyen h�nyta a hab a j�v�nek terv�n:
Merre menjen? mihez fogjon? uramfia!
Nincsen h� lelk�nek hov� fordulnia.
Mert elmenne k�nnyen, el is bujdokolna,
Ha az �desanyja el�tte nem volna:
Jaj, de majd ha r�la h�rt nem hallan�nak,
Megrepedne sz�ve az �desanyj�nak.

8.

H�rom napig mag�t ekk�p vesztegette,
Harmadik nap a n�d megz�rrent megette,
Azt gondolta farkas, meg se moccant karja,
Mert ell�tta, hogy �t csak testv�re marja.
Pedig Bence volt az, r�gi h� csel�de,
Akit anyja k�ld�tt f�lkeres�s�re,
Ki nagy zokog�ssal nyak�ba borulva
�gy sz�lott Mikl�shoz egy kis id� mulva:

9.

„Jaj! eszem a lelked, beh j�, hogy meglellek,
Harmadnapja m�r, hogy minden�tt kereslek;
T�v� tettem �rted ezt a tenger r�tet,
Sose hittem, hogy megl�ssalak ma t�ged.
Hogy’ vagy �des szolg�m? nem halt�l meg �hen?
Nem evett meg a vad ezen a vad r�ten?
Itt a tarsolyom, fogd, �s egy�l sz�pen; ne!
S�lt h�s, feh�r cip�, kulacs bor van benne.”

10.

Azzal a h� szolga szem�t az �kl�hez,
S �kl�t megt�r�lte �cska k�nt�s�hez,
Let�rdelt a f�ldre, tarsoly�t letette,
Ami csak volt benne, sorra mind kiszedte.
Asztalt is ter�tett, csak �gy heveny�b�l,
Az �res tarsolyb�l, meg a f�del�b�l,
A cip�t, kulacsot, pecseny�t r�rakta,
V�gre k�t alm�val a m�dj�t megadta.

11.

Akkor el�vette csillagos bicsk�j�t,
Megk�n�lta vele kisebbik gazd�j�t;
Toldi a j� k�ssel a cip�t f�lszelte,
S a cip�val a hust j�iz�en nyelte.
S mily �r�mmel n�zte Bence, a h� szolga!
Jobban esett, mintha maga falta volna;
Mintha � is enn�k, �gy mozgott a sz�ja,
N�ha szinte k�nnybe l�badt �sz pill�ja.

12.

Mikor azt�n Mikl�s az �h�t elverte,
Bence a kulacsnak nyak�t kitekerte:
A kulacs sikoltott �s kibuggyant v�re
Az �reg szolg�nak a keze fej�re.
Ez meg a v�r�sbort ur�ra k�sz�nte,
N�h�ny kortyot el�bb nyelve mell� �nte,
S m�g azt a fi�nak nyujt� jobb kez�vel,
Megt�r�lte sz�j�t inge elej�vel.

13.

S a bor az �reget j�kedvre t�zelve,
Hogy’ kinyilt a sz�ve! hogy’ megoldott nyelve!
Kezdte a besz�det Mikl�snak nagyapj�n,
(Ostoros gyerek volt ann�l n�hanapj�n);
Azut�n ford�t� apj�ra, anyj�ra,
Gy�rgyre a b�tyj�ra, v�gre �nmag�ra,
S t�n a sz� bel�le, m�g a vil�g, folyna,
Ha Mikl�s szomor�n �gy nem kezdte volna:

14.

„Haj! be zokon esik most hallgatnom t�ged!
Hagyd el, k�rlek, hagyd el e f�j�s besz�det.
M�skor, a t�zhelyn�l tengerit morzsolva,
�t�letnapig is elhallgattam volna.
H�nyszor elbesz�lted ap�m vit�zs�g�t!
Majd �jf�l vetette minden este v�g�t;
Azt�n mily sok�ra tudtam elalunni!
Hajnalig se birtam a szemem lehunyni.

15.

„Ami volt, az nincs m�r: ami j� volt, elmult;
M�s penn�val �rnak; sorsom balra fordult;
Gyilkoss�gba estem, lettem bujdos�v�,
Hej, ki tudja, mikor leszek bele j�v�?
De hiszem az Istent, az �rv�t sem hagyja,
Mert az�rt az �rv�k gondvisel� atyja;
T�n veszett nevemet is lemossa v�rem,
Mit fejemre k�lte dr�ga j� testv�rem.

16.

„Nem sz�lettem arra, �rzem ezt magamban,
Hogy itt b�kam�dra k�ka k�z�tt lakjam;
Nem is teremt�ztem b�resnek, vill�snak,
Hogy petrenc�t hordjak ak�rki fi�nak.
M�r csak arra v�rok, hogy bealkonyodj�k,
A vil�g mez�r�l haza takarodj�k,
�s akkor nyakamba veszem az orsz�got,
Sz�l sem hoz fel�tek �nr�lam ujs�got.”

17.

Nagyon elbus�la Bence a besz�den,
Sz�nta kis gazd�j�t, hogy bujdosni m�gyen,
Hallgatott sok�ig s majd elfakadt s�rva,
Bocskor�n k�rm�vel kereszteket �rva.
V�gre megsz�lamlott s nagyon sz�pen k�rte,
Ne nehezteljen meg Mikl�s gazda �rte:
De � ezt a dolg�t bolonds�gnak tartja,
Hogy fej�t ily r�gt�n bujdos�snak adja.

18.

„L�tod j� kis gazd�m: Gy�rgy �r nemsok�ra,
H�rom- n�gy nap mulva, visszamegy Bud�ra:
Akkor, ami elmult, feleds�gbe m�gyen,
Kiskir�ly leszesz te az eg�sz vid�ken.
H�t itt hagyn�l minket, sok der�k csel�det,
Kik, mint gyermek�nket, �gy szerett�nk t�ged?
Itt hagyn�d a Bimb�t s Lomb�rt, a hajsz�s�t,
Kiknek h�t v�s�ron sem tal�lni m�s�t?

19.

„Itt hagyn�d sokf�le kedves mulats�god?
P�rj�val malomba ki emelne zs�kot?
A malomk�vet ki �lten� karj�ra
Moln�rleg�nyeknek �lm�lkod�s�ra?
Ne menj, �des szolg�m, jaj, ne menj messz�re,
Eg�sz Nagyfalunak keser�s�g�re;
Jaj! ne hagyd bitangul az �s Toldi h�zat,
Ne tasz�tsd a s�rba j� �desany�dat.”

20.

�gy rim�nkodott az, de kev�sbe vette,
Fej�t r�zta Mikl�s, ahol nem szerette;
Hanem, amint anyj�t hozta fel v�gt�re,
K�vet henger�tett a fi� sziv�re.
Nem felelt sok�ig Benc�nek szav�ra,
Csak n�zett sohajtva a susog� n�dra,
S addig-addig b�mult a susog� n�dra,
Nagy meleg k�nnycsepp �lt szeme pill�j�ra.

21.

S mintha t�rlen� csak arca ver�t�k�t,
Tenyer�hez t�rl� h�vatlan vend�g�t:
V�gig a kisujj�n a k�nny f�ldre csordult,
� pedig Benc�hez ily szavakkal fordult:
„Mondd meg ezt, j� Bence, az �desany�mnak:
Gy�szba borult mostan csillaga fi�nak:
Egykorig nem l�tja, m�g nem is hall r�la;
Eltemetik h�r�t, mintha meghalt volna.

22.

„De az�rt nem hal meg, csak olyat�nk�pen,
Mint mid�n az ember elrejtezik m�lyen,
�s mikor f�l�bred bizonyos id�re,
Csod�latos dolgot hallani fel�le.
R�lam is hall m�g h�rt, hogy mikor meghallja,
M�g a csecsszop� is �lm�lkodik rajta:
Akkor any�m lelke repes a besz�den,
Csak meg ne szakadjon sz�ve �r�m�ben.”

23.

Ezt izente Mikl�s. Akkor a h� szolga
Az �res kulacsot tarsoly�ba tolta;
Megt�r�lte sz�pen csillagos bicsk�j�t,
�sszehajtogatta szalonn�s ruh�j�t.
Azt�n a tariszny�t f�lv�ll�ra vette,
B�csut v�v�n, l�b�t �tnak egyengette:
Ment is volna, nem is; gyakran visszan�zett,
V�gre a t�retlen n�d k�zt eleny�szett

�T�DIK �NEK.

,Az �ren �s n�don Mikl�s bujdosik vala.‘

Ilosvai.

1.

Elfek�dt m�r a nap t�l a n�das r�ten,
Nagy v�r�s pal�stj�t k�nn hagy� az �gen,
De az �j er�t vett, csakhamar beronta,
Az eget, a f�ldet bakacsinba vonta,
�s kiverte sz�pen kopors�szeg�vel:
F�nyes csillagoknak milljom-ezer�vel;
V�gre a sz�p holdat el�ker�tette
S ez�st koszor�nak fejt�l odatette.

2.

Mikl�s pedig indult a szokatlan �tra,
Mag�t jobban-jobban a n�dasba f�rta:
De mintha k�t�llel vont�k volna h�tul,
Nem birt elszakadni az �desanyj�tul.
Vissza-visszan�zett: hej, pedig mi haszna?
Egy teremt�s sincs ott, akit megl�thatna,
M�gis visszan�zett, s�t meg is fordulva,
B�csut venni indult egy kis id� mulva.

3.

S amint visszafel� m�ne, mendeg�le,
Egy hely�tt a zsomb�k csak les�pped v�le:
R�ti farkas f�szke volt �pen alatta,
Benne k�t kis k�lyke r�tt az isten-adta.
Megsajn�lta Mikl�s hogy re�jok h�gott,
S�mogatta a k�t �rva kis j�sz�got,
Mint a juh�sz-bojt�r, amikor kapatja,
A komondor k�lyk�t v�gig simogatja.

4.

K�r volt s�mogatni; csak veszt�re tette;
Mert megz�rren a n�d hirtelen megette;
J� az anya-farkas sz�rny� ord�t�ssal,
Rohan a fi�nak, birkoznak egym�ssal.
Fel-fel�ll a farkas h�tuls� l�b�ra,
M�ri �les k�rm�t Toldi orc�j�ra,
Csattog a fej�r fog v�rszop� iny�ben,
S mintha szikr�t h�nyna, csillog a holdf�nyen.

5.

Toldi pedig mag�t ser�ny�l forgatja,
�kl�nek csap�sit s�r�n osztogatja:
�mlik a v�r sz�j�n �s orr�n a vadnak,
Nagy meredt szemei sz�rnyen kidagadnak.
Nyelve a sz�j�ban meg nem tudna f�rni,
Csattog� fog�val azt is �sszev�rzi,
Mint veszett kuty�� csorog v�res ny�la;
Senki sem l�tott m�r d�h�sb vadat n�la.

6.

Mikl�s a k�t�d�st unni kezdi v�gre,
L�b�t sem restelli h�ni seg�ts�gre,
S mint mid�n a bika dolgozik szarv�val,
F�lveti a farkast egy er�s rug�ssal.
Messze az avasba esik a vad�llat,
Nagy darab hely�tt let�rdeli a n�dat,
�s amint lehulla puffan� es�ssel,
Nagyot �t a f�ldre hangos nyekken�ssel.

7.

De l�m, mintha �rd�g volna bel� b�jva,
Egyet hengeredik s talpra ugrik �jra,
Elord�tja mag�t keserves haraggal,
S m�gyen �j csat�ra k�sz�r�lt fogakkal.
K�rmeit Mikl�snak a v�ll�ba m�rtja,
Sz�j�t a fej�n�l k�t araszra t�tja
S h�tuls� l�b�val �gy szor�tja t�rd�t,
Puszt�tsa el Isten a kegyetlen f�rg�t!

8.

Ez m�g csak mehetne, de most j� a nagyja:
Ord�t a h�mfarkas s h�tul megt�madja;
- Mit csin�lsz most Mikl�s? jaj, dehogy birsz v�lek!
Ezer lelked volna, m�gis meg�ln�nek. -
Semmi baj! az n�ki a tulajdons�ga,
Hogy, ha n� vesz�lye, n� a b�tors�ga:
Kiseg�ti mag�t, sohase f�lts�tek,
Nem v�lik bel�le farkasoknak �tek.

9.

Mert amint a n�st�ny �lre ment s birokra,
Megszor�tja tork�t Toldi k�t marokra;
Csak kifordul k�rme a fi� nyak�b�l,
Kifogy minden er� a horgas-in�b�l.
Szeme is kid�lled, v�res k�nnyel telve,
Mint egy nagy csoroszlya, l�g ki z�ldes nyelve:
Nem kiment bel�le, bennszorult a p�ra,
Ahogy elt�totta, �gy maradt az �lla.

10.

Akkor fogja Toldi, j�t kanyar�t v�le,
�s a kanhoz v�gja, mely rohan fel�je;
F�lkel az d�h�sen, s hogy megint lecsapja,
P�rj�t fekhely�b�l m�rgesen harapja.
�s pedig vil�gos, hogy megint f�lkelne,
Ha Mikl�s el�re n�ki nem felelne:
De �gy elpaskolja most a n�st�ny�vel,
Hogy vil�g v�g�ig sem t�mad t�bb� fel.

11.

Toldi a vadakt�l �gy megmenek�lv�n,
Megpihent kev�ss� egy zsomb�kra �lv�n;
A farkas-fiakban sem volt m�r lehellet,
Eltaposva ny�ltak Toldi l�ba mellett.
T�volabb fek�tt az anyjok, meg a p�rja;
Tiszt�n s�t�tt r�jok a hold karik�ja,
Hidegen tekintett a r�t fenek�be,
Mint egy arany tepsi, sz�tmeredt a k�pe.

12.

Mikl�s az elm�j�t mindenk�pen h�nyta,
Nem mondhatn�m pedig, hogy a farkast sz�nta,
Hanem gondolkozott az � farkas�r�l,
�t elnyelni v�gy� rossz sziv� b�tyj�r�l.
De h�t m�rt akarja b�tyja �t megenni,
M�rt akar h�h�ra, nem testv�re lenni?
Vagy mikor j�rt Mikl�s n�ki �rtalm�ra?
M�rt feni agyar�t j� atyjafi�ra?

13.

Mert hiszen, ha p�ld�t farkasokr�l v�szen:
Ott is a rosszabbik az � b�tyja l�szen:
F�szkit oltalmazza a mez�nek vadja,
Ki nem ingerelte, azt meg nem t�madja.
Vagy ha n�ha gyomra k�szti �ld�kl�sre,
Nem b�nt senkit azt�n, ha csillapul �he;
Akkor is barmoknak tizedelve ny�j�t,
Megkim�li mind�g a maga fajt�j�t.

14.

De az � testv�re - de az � testv�re,
Ki mondja meg neki: m�rt t�r �let�re?
Nem csillapul m�sk�p, csak v�r�vel, szomja?
Vagy ha birtok�b�l j� �ccs�t kinyomja?
H�tha annak, aki szomjuhozza v�rit,
Mint a farkasoknak most, megadn� b�rit?
Vagy tal�n emberben tart�sabb a p�ra,
�s az�rt nincs Gy�rgynek v�gs� �jtszak�ja?

15.

... �llj meg, �llj meg, Toldi! gyilkos a sz�nd�kod,
Jaj ne vess bossz�dnak v�res martal�kot.
Tudd meg: a legyilkolt atyafinak v�re
Bosszu�rt ki�lt fel az egek eg�re.
Tudd meg: ha meg�ln�d tennen testv�redet,
Akkor meggyilkoln�d �r�k �letedet;
Ne f�lj, fenn az Isten; � majd igazat l�t,
B�zd r� a b�ntet� bosszu�ll�s dolg�t.

16.

- Most, mintha valami �tlen�k esz�be,
Hirtelen fel�llott s a vadakhoz l�pe,
Gyorsan f�lvetette �ket a v�ll�ra,
�gy indult vesz�lyes �jjeli �tj�ra.
Ment nagy sebbel-lobbal a n�d erdej�ben,
Nagy hossz� sik�tort f�rt azon ment�ben.
H�tul a k�t farkas cs�ng�tt a sark�ig,
Vissza sem tekintett az anyja h�z�ig.

HATODIK �NEK.

,Anyja Tholdi Gy�rgynek Mikl�st sz�nja vala.‘

Ilosvai.

1.

Sz�pen s�t le a hold Nagyfalu torny�ra,
Gyepsz�len fej�rlik Toldi L�rinc h�za;
H�ta megett annak nagy gy�m�lcskert z�ldel,
Mely f�l�rne holmi alf�ldi erd�vel.
Kertre ny�lik a h�z egyik ajt�csk�ja;
Ott van Toldin�nak a h�l�szob�ja;
Rozmarin bokor van gy�szos ablak�ban:
A k�r�l lesk�dik a fi� mag�ban.

2.

Farkasait Mikl�s, amint oda �re,
Letev� a kertnek harmatos gyep�re.
� meg, mintha lopni j�ne, l�bujjhegyen,
�desanyja z�ros ajtaj�hoz megyen,
Sok� hallgat�zik, minden�tt hi�ban;
Mert csak egy sz� perceg a szem�ld�kf�ban;
Z�rgetne is, nem is; b�tors�ga nincsen,
Csak �gy t�tov�zik keze a kilincsen.

3.

Ejnye, h�t hol j�rhat most ez a f�lsz benne?
M�skor a s�rk�nnyal is birokra menne;
�desanyj�t f�lti igen-igen nagyon,
Nehogy a z�rejre sz�rnyen felriadjon.
Az is megeshetn�k, hogyha �gy f�lvern�,
Ablak�t, ajt�j�t megnyitni se mern�,
Hanem zajt csin�lna hangos sikolt�ssal,
S t�n nem is tudn�nak sz�lni majd egym�ssal.

4.

Az�rt a k�t farkast f�lveszi v�ll�ra:
Elker�l a h�znak m�sik oldal�ra:
Minden �l� �llat elpihent ott, kinn, benn:
M�g csak a kuty�k is alusznak egy sz�nben.
Nyitva �ll az ajt�: l�tszik a Gy�rgy �gya:
Hosszu fej�r kend�t ter�t a hold r�ja;
Alatta pediglen a h�z eresz�nek
�r�ll� leg�nyi sorban hever�sznek.

5.

Minden alszik. Mikl�s sem t�tov�z sokat,
K�sz�bre fekteti le a farkasokat,
Azt�n a l�ndzs�kat a kez�be kapja,
Melyek a fal mell� voltak t�mogatva;
�r�ll�k ruh�it f�ldre szegzi v�lek,
Hogy ne kelhessenek, majd mikor keln�nek,
S bemegy a szob�ba. Jaj! most Toldi Gy�rgy�t,
Ha m�g el nem vitte, elviszi az �rd�g.

6.

Ott lesi Mikl�s a sz�nyogh�l� mellett,
Gy�rgyb�l mik�p hortyog ki s be a lehellet;
Egy marokszor�t�s - s ha sz�z lelke volna,
M�gis elhallgatna, t�bbet nem horkolna.
De Mikl�s elkezdi: „No meg�lhetn�lek,
Meg�rdemlen�d, ha r�vinne a l�lek,
Hanem most egyszer nem leszek �rt�sodra,
Csak hogy itt is voltam, azt adom tudtodra.”

7.

Azzal a k�t farkast az �l�be vette,
Az �reg nyoszolya sz�lire fektette,
�gy besz�lve n�kik: „tente, tente sz�pen:
A testv�rb�ty�tok fekszik itten �pen.”
Maga pedig ment a beny�l� szob�ba,
Melyben asztaln�l �lt anyja gy�szruh�ba’:
Asztalon k�t �kl�t egym�sra fektette,
B�b�natos fej�t arra eresztette.

8.

Hasztalan lesk�d�tt ott az �des �lom,
Nem birt �ltalt�rni a szomorus�gon,
�s utolj�ra is csal�ssal ejt� meg,
K�nt�s�t elk�rte a hideglel�snek;
�gy fur� mag�t be tark�j�ba h�tul,
Futkosott sark�ig s vissza a sark�tul,
�sszezsibbasztotta, megr�szeg�tette:
Ennyibe ker�lt, m�g elszender�thette.

9.

M�g �gy sem sok�ig tartott szunnyad�sa:
Elrebbent� Mikl�s csendes kopog�sa;
Felriadt az asszony, mihelyt meghallotta,
De Mikl�s el�re �gy b�tor�totta:
„�des any�masszony, ne f�ljen kegyelmed:
Nem hozok a h�zra semmi veszedelmet,
J�llehet, hogy �jjel j�rok, mint a l�lek,
De ha nappal j�n�k, tudja, meg�ln�nek.”

10.

Nem is f�lt az �zvegy, amint ezt hallotta,
Karj�val a fi�t �ltalszor�totta,
Egy fill�r kis darab, de annyi hely sincsen,
Hov� az orc�j�n cs�kvet�st ne hintsen.
„Jaj, h�t l�tlak ism�t! be sose gondoltam,
Majd k�ts�gbeestem, �rted majd megholtam,
De Istenem! minek besz�lek oly nagyon:
B�ty�durad itt a m�sik h�zban vagyon.”

11.

Ennyit mondott anyja; t�bbet nem is sz�lna,
Ha mindj�rt a sz�les Hortob�gyon volna,
Ott is �gy �leln�, sz�ve elfog�dn�k,
Sz�ja hosszu n�ma cs�kra kulcsol�dn�k.
�rzi Mikl�s, hogy mint reszket az �l�ben,
T�n lerogyna, ha � nem tartan� sz�pen;
Pedig � is sz�rnyen meg vala indulva,
Nem is felelt mindj�rt, csak j� id� mulva.

12.

Tartani akarta mag�t, de hi�ba!
Mintha t�t sz�rn�nak orra cimp�j�ba,
Vagy mintha alatta reszeln�nek torm�t,
Teker� nyilall�st �rze olyanform�t.
Meg�radva hulla k�nnye k�t szem�nek
Az �br�zatj�ra kedves sz�l�j�nek,
S mint mikor k�t hegyr�l �sszefut a patak,
A k�tf�le k�nnyek egybeszakadtanak.

13.

V�gre sziv�t Mikl�s megkem�ny�tette,
Szem�t anyja �szes haj�hoz �rtette,
�sszeszedte mag�t s f�legyenesedv�n,
Valahogy er�t vett r�nival� kedv�n.
�s sz�lott anyj�hoz k�vetkez� sz�kkal:
„Hagyjon fel kegyelmed kicsiny�g a cs�kkal;
Szakm�ny m�dra van r�m m�rve minden �ra:
J�ttem kegyelmedhez b�csuvev� sz�ra.

14.

„Nem rem�lem, hogy itt marad�som legyen
Gy�rgy mi�, kit Isten ak�rhov� tegyen;
V�gre m�g gyilkosa lenn�k, att�l f�lek...
Nem! az sosem leszek - arr�l nem besz�lek, -
Hanem annyit mondok: ne busuljon kelmed;
Vesse ki sziv�b�l azt a nagy f�lelmet:
Nem az�rt megyek el, hogy vissza ne j�jek;
Hiszem a teremt�t, m�g addig nem �l meg.

15.

„Nagy er�t �rezek mind a k�t karomban,
Nem vesztegetem azt sz�r�n �s malomban;
�desap�mnak is hall�m vit�zs�g�t:
H�t csak �n gyal�zn�m meg a nemzets�g�t?
Felmegyek Bud�ra bajnok katon�nak,
Mutatok valamit ottan a kir�lynak,
Olyat, ami nem lesz b�ty�m sz�gyen�re,
S�t ir�gys�g miatt megszakad a l�pe.

16.

„Az�rt sz�pen k�rem, �des any�masszony,
Sohase agg�dj�k, sohase sirasson;
Aki meg se halt m�g, minek azt siratni,
Mikor a halott sem fog halott maradni...?”
T�bbet is besz�lne m�g a sz�l�j�nek,
Ha az ebek alant nem �v�lten�nek,
De mihelyt ezt hall�, mindj�rt �szrevette,
Hogy im�nt egy dolg�t balgatagul tette.

17.

A kuty�k haragj�t nem egy�b okozta,
Hanem hogy a farkast az udvarba hozta;
M�rmost felugatj�k ezek a csel�det;
Az�rt csak r�vidre fogta a besz�det:
„Nincs id�m tov�bbra hogy maradjak itten,
Kegyelmedet pedig �ldja meg az Isten;
�ldja meg az Isten ezen a vil�gon:
M�g a m�sikon is, szivemb�l kiv�nom.”

18.

„�ldjon meg, �ldjon meg!”... anyja eddig mondta,
Hogy ki �ldjon? vagy kit? azt csak �gy gondolta;
Tudta, hogy az, aki a szivet vizsg�lja,
Minden k�v�ns�g�t benne megtal�lja.
H�t mikor mell�r�l elszakadt a gyermek!
K�nj�t elbesz�lni nyelve nincs embernek:
Lelke volt tal�n a l�nc k�z�tt�k, aki
Nem kikapcsol�dott: t�vest�l szakadt ki.

19.

A kuty�k azonban ny�ttak �s sz�k�ltek,
Cs�nya �v�lt�ssel az ajt�ig j�ttek,
Felt�p�szkodtak a szolg�k �ggyel-bajjal,
Gy�rgy�t is f�lvert�k a fertelmes zajjal.
„Ki j�rt itt? mi j�rt itt?” �gy �b�gat�nak,
Hogy a k�t farkasra re� akad�nak.
„Ez a Mikl�s dolga! ezt m�s nem tehette!
Ut�na! ut�na! ilyen szedtevette!”

20.

S mint mikor egy f�szek l�dar�zs fell�zad,
Olyb� k�pzelhetni most az eg�sz h�zat:
Bukdosnak egym�sban a sz�les torn�con,
Futkosnak szanasz�t gyalog vagy l�h�ton.
Merre? vagy hov� fut? azt egyik sem tudja,
A bolondok �t�t jobbra-balra futja;
V�gre Gy�rgy �r �ket �sszeszidva r�tul,
Megy el�l s a t�bbi mind ut�na z�dul.

21.

Hallja-� az �zvegy e vad�szi l�rm�t,
K�rt�l�st, kurjant�st, kop�k csahol�s�t?
Hallja, mint ki�ltj�k: el�be! el�be!
S tudja ki el�be? hogy Mikl�s el�be?
Nem! ezt � nem hallja. Elt�nt�n fi�nak
Gy�nge l�binai megt�ntorod�nak,
Lehanyatlott sz�pen a megvetett �gyra:
Isten tudja, meddig tart az �jul�sa.

HETEDIK �NEK.

,Oly igen megsz�n� az asszony siralm�t,
Mond�, hogy meg�llja n�kie boszuj�t.‘

Ilosvai.

1.

Kinek az �g alatt m�r senkije sincsen,
Ne f�ljen: felfogja �gy�t a j� Isten.
Toldi Mikl�s�t is l�m mik�nt felfogta:
A holdat egy vastag felh�be burkolta;
Lett olyan s�t�ts�g, hogy semmi sem l�tszott,
Zengett az �g sz�rnyen, csattogott, vill�mlott:
Az Isten haragja meg�t�tt egy hajd�t,
V�ge lett azonnal, m�g csak el sem jajd�lt.

2.

Nem vette tr�f�ra Toldi Gy�rgy a dolgot,
Hogy az istennyila feje k�r�l forgott,
Elsz�ledt kuty�it visszak�rt�ltette,
K�sza n�pe is mind �sszegy�lt megette:
De bizony k�zel volt akkor m�r a reggel,
Hogy haza verg�d�tt az �zott sereggel,
S az volt a legnagyobb bosszus�ga neki,
Hogy, amit elgondolt, m�g sem vihette ki.

3.

Mikl�s messze tette mag�t azon �jjel,
Szembesz�llt es�vel, vill�mmal �s sz�llel,
�s mid�n a hajnal a hom�lyt elverte,
Mag�t egy sivatag pusztas�gban lelte.
Ki volt �tit�rsa a kietlen puszt�n?
A nap ment ut�na a k�k �gen �szv�n:
El�rte, elhagyta; otthagyta mag�ban,
A bar�ts�gtalan nedves �jtszak�ban.

4.

H�romszor hagy� el. Negyedik nap, d�lben,
Nagy hegyek lebegtek d�lib�b viz�ben:
B�mult Mikl�s, mert � olyat sosem l�tott,
A hegyet b�multa, nem a d�lib�bot.
Sietett, sietett, �mb�r vala f�radt;
Estenden megl�tta a budai v�rat;
S m�g nem ment le a nap, mid�n oda�re
H�res nevezetes R�kos mezej�re.

5.

R�kosnak mez�je t�szomsz�dos Pesttel,
Pest alatt �rt �ssze utasunk az esttel.
Tal�lkoztak pedig egy temet� mellett,
Temet�ben �j s�r dombja s�t�tellett.
De mif�le s�rnak s�t�tlik ott dombja,
Arra Mikl�snak most van is nincs is gondja:
Hosszu gy�szruh�ban - mindenhat� Isten! -
�desanyja b�kol egy p�r �j kereszten.

6.

Pedig nem anyja volt, csak szakasztott m�sa
K�vet megl�gy�tna keserves sir�sa:
H�t Mikl�s ugyan hogy ne sz�nn� meg nagyon,
Holott neki k�n�l l�gyabb sz�ve vagyon?
Meg is esett sz�ve, oda is ment hozz�,
Hogy ki�rt? mi�rt s�r? t�le tudakoz�,
�s a gy�szos �zvegy (mert �zvegy volt nyilv�n),
�gy felelt szav�ra keservesen s�rv�n:

7.

„Jaj, fiam! ne k�rdezd az �n esetemet:
Ma temettem el k�t vit�z gyermekemet:
Duna sziget�ben gyilkol� meg egy cseh,
Isten a pokolt�l soha meg ne mentse.”
T�bbet nem sz�lhatott, ezt is csak t�rdelve;
Nagy zokog�s miatt el�llott a nyelve;
Let�rdelt a s�rnak fekete dombj�ra,
S ny�g�tt, leborulv�n a k�t keresztf�ra.

8.

Sok�ig tartott �gy. Mikl�s pedig v�rta,
Hadd sz�nj�k az asszony keserves sir�sa;
Sz�nt is egyszer azt�n, legal�bb �gy l�tszott:
Nem r� oly er�sen, egy kicsit juh�zott.
Akkor monda n�ki: „Hallom, amint hallom,
Az asszony baj�t, de nem �rtem, megvallom;
K�t fi�t meg�lt�k, ki �l� meg �s m�rt?
Ha meg�lt�k: nincs, ki v�rt kiv�njon v�r�rt?”

9.

F�legyenesed�k e szavakat hallv�n,
S er�t vett az asszony kegyetlen f�jdalm�n;
Sov�ny is, halv�ny is volt az �br�zatja,
Csak a k�t nagy szeme s�t�tellett rajta.
„V�rt a v�r�rt, mondod? O jaj! senki sincsen,
Az �n keservembe ki bel� tekintsen;
Puszta a szivem, mint kop�r �szi tarl�,
Amelyr�l leszedte a kal�szt a sarl�.”

10.

Toldi pedig monda: „Ne s�rjon kegyelmed,
Csak nem t�mad m�r fel a k�t vit�z gyermek:
De ne legyen nekem az Isten Istenem,
Ha bossz�t nem �llok �rett�k a csehen.
Hanem k�rem sz�pen (s l�tja, nem hi�ban),
Mondja el a dolgot isten-igaz�ban;
�zvegy �desany�m van nekem is otthon,
Tudom �n sajn�lni a j� �zvegyasszonyt.”

11.

Ekkor a b�s asszony nekib�torodva,
Hogy’ esett, mint esett, mind elpanaszolta:
Duna sziget�ben �klel�dzik egy cseh,
S sz�rny�k�ppen szolg�l neki a szerencse;
K�rkedik nagy fennen, mag�t h�nyja veti,
A magyar nemzetet cs�fra emlegeti:
Sok bajnok kiment m�r �letre, hal�lra,
�zvegyet, �rv�t �s jajsz�t hagyni h�tra.

12.

Tegnap �llt ki az � k�t levente fia;
Nem volt f�lorsz�gban olyan p�r dalia,
Nem volt a vil�gon olyan j� k�t gyermek:
�s most egym�s mellett egy s�rban hevernek!
Elr�m�lt a vil�g; nem is akadt m�r ma,
Aki a kegyetlen csehvel szembe sz�llna;
Pedig megint ott lesz a szigetben reggel,
Istent k�romol� g�g�s besz�dekkel.

13.

�gy meg�rtve Mikl�s a bajnak mivolt�t,
Tov�bb az asszonnyal nem k�zl�tte dolg�t,
Hanem k�sz�nt s indult Pestnek v�ros�ba,
Menet nagy dolgokat forgatv�n mag�ba’.
Utc�r�l utc�ra ment nagy sebbel-lobbal,
Mintha ott a j�r�st � tudn� legjobban,
Pedig csak �d�ng�tt el�re meg h�tra:
Kebel�n kenyere, h�t�n volt a h�za.

NYOLCADIK �NEK.

,......... Kir�ly..........................
Ha tartan� Mikl�st otthon, ir� nagy k�rnak.‘

Ilosvai.

1.

Toldi Gy�rgy pediglen kigondolta b�lcsen,
(Hogy egyik szavamat m�sikba ne �ltsem)
Kigondolta, mondom, kif�zte mag�ban:
Mik�p legyen �rr� �ccse vagyon�ban.
H�t el�bb mint Mikl�s, � is Bud�n termett,
Hogy Lajos kir�lyn�l meg�ssa a vermet.
Fel is ment, mihelyest lesz�llott a l�rul,
S ilyen aj�nl�st tett a szeg�ny fi�rul.

2.

„Fels�ges kir�lyom! keser� az n�kem,
Amit jelenteni gy�sz k�teless�gem;
Keser�, mert v�zz� csak nem v�lik a v�r,
Csak testv�r marad az, aki egyszer testv�r.”
Itt elhagyta, s mintha er�sen zokogna,
Szem�t egy kend�vel ugyancsak nyomkodta;
Veres lett a szeme a nagy d�rzs�l�sre,
De k�nnyet a kir�ly nem vett benne �szre.

3.

A kir�ly azonban ilyenk�pen sz�la:
„Nem is hallottam m�g, hogy testv�red volna,
Udvaromba mi�rt soha nem vezetted,
Be sem is mutattad, meg sem ismertetted?”
Gy�rgy pedig felele: „Oh, uram kir�lyom!
Nekem az kiv�ltk�p sz�gyenem �s gy�szom,
De, -” (s nagyot s�hajtott erre az egy d�-re),
„�rdemetlen volna kir�lyom kegy�re.”

4.

„Mikl�s a tizedik esztend�ben j�rv�n,
Kim�lt szeg�ny ap�nk s � elmaradt �rv�n,
Apja helyett apja �n akartam lenni,
S bel�le, mint illik, j� vit�zt nevelni;
De korhely, buta l�n: j�ra semmi kedve,
Hon maradt, bety�rnak, p�rnak nevekedve;
Pedig er� benne volna m�dn�lk�li:
De mi haszna? lebzsel �s a bajt ker�li.”

5.

Felelt a j� kir�ly: „Ejnye bizony nagy k�r,
M�gis rosszul tetted, hogy r�la hallgatt�l,
Azt mond�d: igen nagy er� lakik benne:
Csod�ln�m, ha harcra kedve m�gsem lenne.
De ami elhaladt, nem mult el v�gk�pen,
Hozd fel �t, hadd l�ssam, hozd fel, k�rlek sz�pen,
Megtanul, majd megl�sd, az �n iskol�mban;
Ha nem, �gy is elmegy egy k�zember-sz�mban.”

6.

„K�sz�n�m, k�sz�n�m fels�ged kegyelm�t,
M�ltatlan �cs�mr�l ily j� hiedelm�t,
De jaj! minden k�s�: �cs�m el van veszve,
Sz�ntsz�nd�kkal val� gyilkoss�gba esve!
Jaj! hogy ily panaszra kell nyitnom a sz�mat,
Meg�l� n�melynap szeret� szolg�mat...”
Monda Gy�rgy �s ny�gve egy k�szentre borult;
A kir�ly r�n�zett s k�pe elkomorult.

7.

Hogy mi�rt borult el a kir�ly orc�ja,
Azt nem mondta Gy�rgynek, ez sem tudok�lta;
Hallgattak sok�ig; v�gre a fels�ges
Kir�ly �gy t�r� meg a nagy csendess�get:
„M�gis van egy m�don kegyelem sz�m�ra,
Hozasd fel a fi�t miel�bb Bud�ra:
Egy er�s cseh v� bajt Duna sziget�ben,
Sok der�k vit�zem mult ki m�r kez�ben.

8.

„Hadd j�j�n fel �cs�d �s �lljon ki azzal:
Vagy er�t vesz rajta, vagy keze miatt hal,
Ha gy�z, �gy der�k fi, m�lt� kegyelemre;
Ha nem, �gy v�tke�rt meg leszen b�ntetve.”
Ezt mond� a kir�ly; de nem �r�lt rajta
A j� sz�v� b�tya, s�t ekk�p sohajta:
„Jaj! m�rthogy �cs�mnek m�r ez is k�s�n j�n:
Elment, bujdos�v� lett az eg�sz f�ld�n.

9.

„Hov�, hov� nem lett? elosont a h�zt�l,
El sem b�csuzott, csak a kapuf�lf�t�l,
H�re, hamva elt�nt, elveszett az �tja;
�l-e, hal-e m�r most? a j� Isten tudja.’
�gy sop�nkodott Gy�rgy �lnoks�ggal telve,
Hej pedig hamis volt n�ki teste-lelke,
A foga fej�rit mindj�rt kimutatta,
Besz�d�nek sorj�t em�gy ford�totta:

10.

„Neki m�r vil�g �s t�rv�ny szerint v�ge,
J�l tudom, r�m n�zne f�ldi �r�ks�ge:
El is foglalhatn�m, elvehetn�m joggal,
Hogyha �gy akarn�k b�nni a dologgal.
De azt mondan� majd egyik avagy m�sik,
Toldi Gy�rgy az �ccse birtok�ra v�gyik.
L�m ni! azt a h�zt�l vil�gra zavarta,
Azt�n fogta, minden f�ld�t elfoglalta.

11.

„Pedig Isten mentsen, hogy �gy elfoglaljam,
S a vil�g bosszant� r�galmait halljam!
Azt�n meg ki �ll j�t, hogy re�m nem t�rne,
S elvett birtok��rt �cs�m meg nem �lne.
Ezt �n nem akarom �s nem is tan�csos,
Hanem im let�szem sz�ked zs�moly�hoz:
Hogy ki legm�lt�bb r�, fels�ged tudhatja,
Kir�lyi adom�ny-k�pen annak adja.”

12.

Elmond� Toldi Gy�rgy �s hajlonga m�lyen;
A kir�ly kil�tta, mi sz�nd�ka l�gyen;
Kital�lta sz�pen a f� gondolatot,
Melyet Toldi Gy�rgy �r sz�pen elhallgatott:
Kir�lyi levelet ohajtott fel�le,
Hogy �ccs�t k�nnyebben kitudja bel�le,
Ha net�n kegyelmet nyerne id� mulva,
�s az �r�ks�ge ut�n felindulna.

13.

Hidegen mosolygott a fels�ges kir�ly,
S �gy fog� meg Gy�rgy�t saj�t szavain�l:
„�cs�d �r�ks�g�t, j�l van, elfogadom,
S r� te vagy legm�lt�bb, teh�t n�ked adom:
Olyan felt�tellel adom pedig n�ked,
Hogyha holnap a cseh bajnokot kiv�gzed,
V�r fok�ra t�z�d a lev�gott fejet:
�gy nyered kir�lyi f�gg� pecs�temet.”

14.

Toldi Gy�rgy veresebb l�n a f�z�tt r�kn�l,
Hom�lyosan l�tott a sz�p napvil�gn�l,
A faragott k�pek t�ncoltak k�r�le,
Csak kicsibe mult el, hogy le nem sz�d�le.
Azt�n egy hidegs�g v�gig futott rajta,
F�zott, m�gis izzadt; els�padt az arca,
Els�padt, hogy annyi v�r se maradt benne,
Mennyi egy sz�nyognak egyszer el�g lenne.

15.

Megsz�lamlott azt�n v�gre valah�ra,
S �gy felelt szomor�n a kir�ly szav�ra:
„Mondom: nekem nem kell az �cs�m vagyonja,
�n lemondtam r�la, lelkemet ne nyomja.”
�gy sz�lott s k�sz�nt a fels�ges kir�lynak,
Hazament s neki�llt otthon a haj�nak,
Nekiesett t�pni, homlok�t �kl�zni:
Csak lest�k a szolg�k: kell-e m�r k�t�zni.

KILENCEDIK �NEK.

,Bika rugaszkodv�n, k�t�l szakadt vala...
Mikl�snak akkoron sok m�j adatott vala.‘

Ilosvai.

1.

Pest v�ros utc�in f�nyes holdvil�g van,
Sok k�m�ny fej�rlik fenn a holdvil�gban;
Barna zsindelytet�k huny�szkodnak al�bb,
Megbor�tva mintegy a h�z eg�sz fal�t.
Azt hinn� az ember: a padl�son laknak,
Az�rt csin�lt�k azt sokkal magasabbnak;
Most a h�zfalakat rakj�k emeletre,
Akkor a tet� volt k�tszer �jra kezdve.

2.

Sok bolyong�s ut�n v�gre kif�radva,
Letelep�lt Mikl�s az utc�n egy padra;
�ri n�p j�tt-ment ott; asszony, l�ny �s f�rfi,
Mikl�s n�zte �ket, el is unta n�zni.
,Al�f�ggesztette fej�t nagy b�natban,
Mert egy p�nze is nincs �res tarsoly�ban,’
Pedig n�gy nap �ta csak gomb�t mit evett,
Melyet v�ndorolva �tf�len szedhetett.

3.

Hirtelen nagy l�rma, nagy sikolt�s t�mad:
T�z van-� vagy �rv�z, vagy v�j�k a v�rat?
Nincsen t�z sem �rv�z, nem is j� ellens�g,
Hanem van egy m�sik r�m�t� jelens�g:
Egy nagy szilaj bika fut a keskeny utc�n,
Valahogyan v�g�hidrul szabadulv�n;
B�mb�l �s sikangat, �s a v�rt szagolja,
Mely f�l�b�l �mlik s sz�gy�t v�gig folyja.

4.

M�sz�ros leg�nyek merre l�ttak, sz�jjel
Iramodtak egy-egy hurkol� k�t�llel,
�s m�g magok biztos helyre nem jut�nak,
Addig r� sem �rtek sz�lni a kuty�nak.
Volt pedig a h�dn�l hat er�s szelindek,
Ut�na usz�t�k a bik�nak mindet,
A kuty�k szaladtak, nem is voltak restek,
A bika f�l�nek �s marj�nak estek.

5.

Mihelyt egyik kutya a f�l�t megv�rz�
S f�l�ben a bika a f�jdalmat �rz�,
Elb�d�le sz�rnyen �s ler�zta �ket,
Elsz�r� f�l�r�l a f�l�nf�gg�ket.
Hullottak az ebek, hogy jobban sem kellett,
Nagyokat p�ffentek a h�zfalak mellett,
Egy-egy darab f�l, h�s ha maradt sz�jokban,
Agyarkodva r�gt�k k�nos haragjokban.

6.

A v�g�leg�nyek csak ki�lt�k: „fogd, fogd!”
De a veszett �llat karik�ra forgott,
S amely kutya egyszer hozz� k�zel�tett,
Annak � szarv�val rep�lni seg�tett.
Egyiket bedobta a szomsz�d udvarra,
M�siknak a b�lit ontotta ki szarva,
A v�g�k pedig, hisz’ mit tehettek m�sat?
Biztat�k kem�nyen a - d�gl�tt kuty�kat.

7.

A bika azonban, mint a z�g� sz�lv�sz,
Nem n�zte az �tnak sem hossz�t, sem sz�l�t:
Annak tartott, akit el�l-utol tal�lt,
Fut� minden ember a bizonyos hal�lt.
Sikolt a feh�rn�p, esve m�r k�ts�gbe;
F�rfiak ki�ltj�k: el�be, el�be!
De egy sincsen, aki el�be fordulna,
Hanem m�g a f�ru-lyukba is beb�na.

8.

Toldi nem futott el, csak fel�llott sz�pen,
S a bik�t bev�rta az utcak�z�pen.
„Mit akarsz te fick�! t�n bolond vagy? nem l�dd
A d�h�s bik�t, hogy j�n egyenesen r�d?”
L�tta Mikl�s bizony, hogyne l�tta volna?
„Csak ki�ltozzatok” - mag�ban gondolta,
S elbocs�t� a sz�t a k�t f�le mellett,
Minthogy l�tni m�rmost a bik�hoz kellett.

9.

Mert alighogy Mikl�st a bika megl�tta,
R�mit�t sikkantott �s a port kap�lta,
Azut�n �gy sz�rta a f�ldet szarv�val,
Mintha sz�r�n pelyv�t forgatna vill�val.
Egyszersmind er�sen nekirugaszkodva
Szarv�t �klel�re nagy-le bocs�totta.
„Odavan! v�ge van! jaj, jaj!” sikolt�nak
Minden ablak�b�l a pesti utc�nak.

10.

Dehogy van! l�b�val el�be toppantott,
R�mit� szav�val er�sen kurjantott:
E fog�ssal visszah�kkent� a marh�t,
S azon pillanatban megragadta szarv�t,
V�g�sz�kre von� k�t szarv�n�l fogva,
A m�sz�rosokat el�ki�ltotta,
Nagy-sok�ra el is j�ttek azok ozt�n,
Er�s k�teleket �s p�nyv�kat hozv�n.

11.

Megk�t�k a bik�t vastag gerend�hoz,
Szarv�t leny�g�zt�k az els� l�b�hoz;
A n�p sz�jjeloszlott; a v�g� leg�nyek
Egy kis h�zik�ba fek�nni men�nek.
Mikl�s meg le�lt a v�g�hid sz�l�re,
Ott akarv�n tany�t fogni azon �jre;
Fej�nek p�rn�ja a sz�n �gasa volt,
Leped�t sug�rb�l ter�tett r� a hold.

12.

De a m�sz�rosok nem enged�k neki,
Hogy a v�g�sz�nben mag�t pihenje ki,
Egy j� darab m�jat kil�ktek el�be,
S menjen onnan, mond�k, „anyja keserv�be.”
„Ez h�t a jutalma sz�z meg sz�z �letnek,
Hogy a megment�nek alamizsn�t vetnek -”
Gondol� s a m�jat ott a f�ld�n hagyta,
J�tt egy �hes kutya, annak odaadta.

13.

Azt�n ment az utc�n. Sok hely�tt susogta
Valaki: „ez volt az, aki szarvon fogta;”
Sok helyen l�tott m�g egy-k�t emberk�pet,
Ablakb�l, kapub�l amint visszal�pett.
Azt�n becsap�dott az ablak t�bl�ja,
Hallott a kapukon kulcsnak csikorg�sa,
Azt�n csendess�g l�n, hideg, embertelen;
„H�t nekem” mond Toldi „hol lesz m�r t�zhelyem?”

14.

H�nyf�le dolgok nem jutottak esz�be!
El�tte lebegett �desanyja k�pe,
Mint mikor hozz� ment b�cs�v�tel v�gett,
S nyak�n csimpalyogva ajk�n cs�kja �gett.
Akkor is oly csendes, m�la �jtszaka volt
Akkor is oly tiszt�n csillogott le a hold,
Akkor is ki volt � minden�nnen z�rva,
Nyughelyet nem adott senki �jtszak�ra.

15.

Majd az �desanyja k�p�t odahagyva,
Az �zvegyasszonyra rep�lt gondolatja,
Hogy’ s�rt a kereszten, k�t kez�t hogy’ t�rte,
Ami�rt a vad cseh k�t fi�t meg�lte.
Fogad�sa jut most esz�be s �gy s�hajt:
„Oh mik�p v�hatn�k holnap �n avval bajt?
Hol vagyon paizsom, p�nc�lom, fegyverem?
Fog-e a cseh bajnok szembesz�llni v